Skip to content

Birtokosok

Dunakiliti azon községek közé tartozik, amelyről legkorábban szólnak oklevelek. Története visszanyúlik az Árpád- korba. Már a XII. században létezett.

 

A falu 1884-ig Pozsony vármegyéhez tartozott, annak is a felső-csallóközi járásban, Somorja székhellyel. Mostohagyerek volt, hiszen voltaképpen azt sem tudta hová tartozik: adóhivatala Pozsonyban, járásbírósága Magyaróvárott, kir. Törvényszéke Győrben. A Szabadságharc után a Bach-korszakban erőszakosan Moson megyéhez sorolták, majd 1861 után újra Pozsony megyéhez. 1884-ig Kiliti volt a neve, majd Mosonkiliti. 1909-től lett Dunakiliti a neve. A főutcája helyén is a Duna –ág folyt valamikor, lehet hogy az Öreg-Duna folyt ott. A monda szerint a jelenlegi község helyén 2000 évvel ezelőtt az Öreg-Duna kalandozott. Erre a tényre az itt talált leletekből joggal következtethetnek a régészek. 1803-ban az akkori plébános Bognár István kútásás alkalmával a kertjében 3 m mélyen halászeszközöket talált. Az urasági erdőben pedig 6 m mélyen elsüllyedt hajó roncsaira akadtak. 1930-as években kútásás alkalmával gyakran találtak elkorhadt csónakmaradványokat. A község mellett elterülő tavat az 1950-es években még Holt-Dunának nevezték.
Jobbágyközség volt, melynek lakói halászok, favágók, szénégetők voltak. Óriási erdőségeink, már csak töredéke maradt meg. Története során a főúri birtokosai többször változtak. Az 1800-as években megjelent a földművelés és állattenyésztés mellett a gyümölcstermesztés is, de jelentőssé csak a 20. század első évtizedeitől vált.
Első birtokosa Cletus magyarul, Kiliti, minden bizonnyal a pozsonyi várnak jobbágya volt, aki még több csallóközi helyiséget is birtokolt. Fényes Elek 20 Pozsony megyei lakost sorol fel, akiket II. István király 1165-ben nemességre emelt. Közöttük szerepel Kelud is, valószínűleg ő Kiliti alapítója. Ezeknek a pozsonyi lakosoknak az volt az érdemük, hogy 1130-ban II. Géza alatta Henrik ausztriai herceg, és III. Konrád német császár ellen harcolván Pozsonyt segítették visszavenni. Keludtól származhatott Kilet Comes is, kinek fiai IV. Béla királyt, amikor a tatárok elől menekült, a tengerig kísérték. A KIRÁLYTÓL HÁLÁBÓL Valkó várához tartozó 3 birtokot kaptak. Ugyanezen család tagja lehetett Kelety Miklós is, aki azon nemesek között van, kik részt vesznek 1289-ben a somorjai polgárok által bizonyos marcha-magyari birtokrészt illető perben.
A birtokrészek Csölösztő és Tejfalu szomszédságában vannak. Még IV. Béla király 1238-ban kiváltságokat adott e nemes birtokosoknak. Kelety Miklós nemes is részt vett a határjárásban.
Csánki Dezső Hunyadiak kora okmánytárában egy 1440. évi, valamint a Pozsonyi Káptalan egy 1480-as keltezésű oklevelén Asszonyfalva (Dunakiliti), Azonfalva néven szerepel. Pozsony megye középkori okiratain Kiliti, Keleti, Kelet, Klet, nevek alatt fordulnak elő.
1535-ben Kilitin a portaösszeírás szerint 18 beépített porta van, és 7 zsellértelek. Hozzávetőlegesen akkor a lakosság 210 fő. 1590-ben is szerepelnek Kilitiek lakosai, mint tanúk Somorja város határának, ill. a Duna folyásának megállapítása alkalmával. A határjárást Pálffy Miklós pozsonyi és komáromi főispán kéri, Istvánffy Miklós nádori helytartó rendeli el. A pozsonyi káptalan Istvánffy felszólítására Faironczay János kanonokot, a nádor Mórócz Antal királyi biztost küldi Bezenyére. Kilitiből nyolc felesküdt tanút hallgatnak ki. Ők részint nemesek, részint jobbágyok.
Az 1634-es canonica vizitacio szerint Kilitin a házak száma: 60. A faluban összesen 300 ember lakik. Lipthay birtok 1664-ben, majd a Héderváry grófoké, a Szente-családé, a 18. század elején a Draskovich-családé, később Illésházy István gróf pozsony megyei szarvai uradalomhoz tartozott. A 19. század elején Batthyány József köpcsényi grófé, akitől 1897-ben Erzsébet nevű lánya gr. Pálffy Jánosné örökölte.
Sokat szenvedett a török világában, különösen Érsekújvári elfoglalása után. De ugyanúgy megviselte a kuruc- labanc háború is, ugyanis az itt működő csölösztői kompon keltek át a kuruc, labanc hadak a Duna egyik partjáról a másik partra. A csölösztői révén kelt át II. Rákóczi Ferenc is, amikor a bécsújhelyi börtönből menekült. Hatalmas tölgyerdő volt itt több száz éves fákkal. 1912-benkivágták őket. Egyet azonban meghagytak, mely alatt állítólag II. Rákóczi Ferenc megpihent. A néphagyomány Rákóczi fájának nevezte, melyet végül 1940-ben döntött ki egy vihar.
Vályi András Magyarország földrajzi leírása című munkájában a következőt írja:

 

„Kiliti. Frauendorf.

Magyar falu Pozsony vármegyében,

földes Ura G. Illésházy Uraság,

lakosai katolikusok,

fekszik Somorja, és Rajka mellett,

kevés szántó földgye, tsak egy időre van felosztva,

gyakorta kárt szenyvednek az árvizek miatt,

az Öreg Duna réttyeit, erdejit, mezeit, szemlátomást szaggattya.

El adásra alkalmatos módgyok van”