DUNAKILITI.HU

A világ érdekes és gyönyörű, az élet rövid, a szabadság meg még rövidebb. De van remény: egy izgalmas kiránduláshoz a hétvége is elég, és van belőle ötvenkettő. Hová érdemes elutazni?

Szerintünk például Dunakilitibe.

Dunakiliti az ország kapuja, csak kevesen használják ezt a bejáratot. Nevét is – egyes források szerint – a török kulcs, azaz kilit szó után kapta. Érdemes hát bekopogtatni, mert rendhagyó látnivalót kínál az idegenforgalmi térképre egy elhibázott és félbehagyott nagyberuházás, a bős–nagymarosi vízlépcső révén felkerülő, mindössze 1840 lelkes szigetközi település.

A településen érdemes megtekinteni a neogótikus stílusú római katolikus templomot színes üvegablakaival, a volt Német-villát, a faluházat, a Pogány-kastélyt, és fölkeresni a duzzasztóművet.

Kedvelt a térség által a szigetvilágba szervezett túralovaglás, sétakocsikázás. Dunakiliti kilenclyukú golfpálya várja a golf szerelmeseit. Szigetköz gazdag vadonállományban, őz, szarvas, vaddisznó elejtése kecsegteti a térségbe érkezőket.

Csaknem összefüggő erdőtömb található a Duna hullámterében Dunakilititől Dunaremetéig. Itt főleg nemes nyárasokat, füzeseket találhat a turista. Jelentős nagyságú galériaerdők kísérik a Mosoni-Duna kanyarságát, melyekben főleg keménylombos fafajok, fenyvesek, hazai és nemes nyárasok találhatók. Túrára ajánlott erdőrészek: Sziget-erdő, Halászi –erdő, Malom-erdő, Derék-erdő. Ezeknek az erdőknek a szépségét nagyban növeli, hogy bennük tömegesen nyílnak közismert tavaszi virágaink: hóvirág, gyöngyvirág, ibolya, a dekoratív, ám sajátos illatú medvehagyma és rajtuk kívül boglárka, tyúktaréjok és az árvácska több fajtája.

Az erdőket gyalogosan és kerékpárral javasolt bejárni: személyautóval az erdőgazdálkodás üzemi tevékenysége miatt nem ajánlott. A tiltótáblákat figyelembe kell venni és vagyonvédelmi és biztonsági okok miatt. Néhány erdőrészlet fokozottan természetvédelmi terület, ezeket tábla jelzi.
Lovasiskola mellett panziók, Camping, a Zátonyi-Dunaágon szabad strand, és intenzíven halasított horgászparadicsom található. A Mosoni-Duna, Zátonyi-Duna ág, és hullámtéri Duna –ágak vizitúrázásra adnak lehetőséget a csodálatos szigetközi tájon.

A Szigetköz egyik legszebb része ez, de az igazi attrakció egy rondaság: az egykoron tervezett bős–nagymarosi vízi erőmű tulajdonképpen kész, de soha üzembe nem helyezett duzzasztóműve. Alkalmi idegenvezetőnk, aki lovas kocsival mutatta be a környéket, azt mondta, a helybéliek sokáig ellenálltak a beruházásnak, nemcsak a környezetet, hanem a falujukat is féltették, aztán mire beletörődtek, sőt elfogadták a munkát ígérő erőművet, addigra lefújták az egészet. Pedig harminc méter magas gátakat emeltek, csatornákat ástak ki, hektárokon dolgoztak a földgépek a nagy semmiért. Mindennek már szinte nyoma sincs, a növényzet ellepte már a mesterséges dombokat és völgyeket, a húsz év alatt megerősödő fákat csak az elszaporodó hódok irtják. Az erőmű ma turistalátványosság, az egyetlen működő része a porta, őr engedi be a kíváncsiskodókat. Üresen áll a négyszintes irányítóépület, az egykoron egyszerre nyolcszáz embert is kiszolgáló éttermet az egyik helyi cég bérli, a parton pedig a kemping, ahol a falu legnagyobb rendezvényét, a motoros találkozót szokták nyaranta megtartani. A duzzasztómű teljesen olyan, mint az osztrák testvére néhány száz kilométerrel feljebb a Dunán (igaz, náluk más érdekesség van: a
zwentendorfi atomerőmű, azt is felépítették egy vagyonért, aztán sosem indították be, ott áll nem messze Bécstől, a folyó partján), csak ez nem működik. Minden a helyén, minden rozsdásodik, minden lehangoló.

Ha van kedvünk (illetve kedvező esetben a lovaknak), akkor érdemes elmenni egészen a kilencvenes évek közepén kialakított
fenékküszöbig. Méretes köveken zubog át a víz, ezzel a megoldással emelték meg a folyó szintjét a magyar oldalon, miután a szlovákok a maguk oldalára, a maguk, működő bősi erőművéhez irányították a Dunát, mert csak így lehetett megmenteni a kiszáradástól a Szigetközt. A
fenékküszöb túloldalán már a szlovák gát látszik, szárazság idején állítólag át lehet gyalogolni a mederben a határ túloldalára. Az eredeti tervek szerint ezt az ágat eltorlaszolták volna, hogy a duzzasztó felé tereljék a vizet, de erre már nem volt idő. Az eldugításhoz azonban elkészítették a kellékeket: idegenvezetőnk egy közeli erdő mélyére kormányozta a fogatot, s hatalmas, több köbméteres betontömböket mutatott több futballpályányi területen. És ez csak az egyik, elvileg nem nyilvános lerakat, beszélnek még kettőről, de azokat még ő sem találta meg.

Ha valaki kíváncsi, már egy kis kutakodás kedvéért is érdemes ellátogatnia Dunakilitibe.